Ugyan nem mai a sztori, de a minap, mikor valamiért eszembe villant az eset, még mindig tudtam egy fincsit röhögni magamon.
Még zsenge koromban, amikor a szüleimmel nyomtam a nyaralás-témát, bekeveredtünk egy kis faluba. Tudtuk, hogy meg szeretnénk nézni egy hegytetőn álló kastélyt, de hogy oda hogy jutunk, azt már kevésbé. Elmentünk egy öregecske nénike mellett, aki rosszallóan utánunk nézett, ráncai között évtizedes por, rágta a bagót, tán még hegyeseket is köpött néha. Másodjára még arra gondoltam, biztos helyi szokás vérfagyasztóan nézni és orálisan fixálódni, de harmadjára már gyanús volt, hogy körbe-körbe tekerünk. Lévén német nyelvű falucska, én meg azt tanultam vala évek óta, gigaarccal beböffentettem, hogy álljunk meg, majd én kiderítem, hogy merre van Makótól Jeruzsálem.
Be is vetődtem egy üzletbe, kicsit affektált arckifejezéssel, féloldalasan letámaszkodtam a pultra (már csak a cowboy-kalapomat kellett volna feljebb tolnom hozzá), majd cseppnyi flegmasággal megszórt magabiztossággal megkérdeztem, hogy hogy jutunk el az említett kastélyhoz.
Jött ám jobbra-balra-kinyír-kanyarozás, azt sem tudtam hirtelen, hogy a számat hogy nyissam ki, de azért rávágtam:
- Ein bisschen langweilig.
Na, itt kicsit kidüllesztette a szemét a pacák, aki az útvonalat darálta le egy elcseszett GPS módjára, majd torokhangon elismételte még egyszer. Akkor már halványan bebútoltam, jól-rosszul meg is jegyeztem, majd székeket borítva kecsesen távoztam. Már az ajtóban visítottam a röhögéstől, drága szülémnek pedig perceket kellett várni, amíg elmesélhettem zseniális alakításomat.
Azok számára, akik szintén olyan professzionális módon kenik-vágják a német csodálatos nyelvezetét, mint akkor én, elmondom, hogy mit mondtam, mi helyett.
A dülledt szem válaszreakció azért érkezett, mert az "ein bisschen langsamer" (kicsit lassabban) helyett én a "ein bisschen langweilig" (kicsit unalmas) változatot tartottam módibbnak.
Nagyarcú magyar pina - gondolhatták, joggal...
