Menekülés

Nyomasztó, hogy ellentétben az bejegyzéseim túlnyomó többségével, ismét egy lehangoló, befordult írás keletkezik tőlem. Szeretnék a kölkeim aranyköpéseiből idézgetni, anekdótázgatni, cukimuki posztokat pötyögni, de valami belül még nem jól ketyeg. Az ismerőseim jó része egy erős csajnak tart, aki tartja a 3 gyerekével és férjével guruló szekér családi gyeplőjét. Igazából végtelenül fáradt vagyok. Testileg nem annyira. Agyilag sem mondanám. Nem tudom hol. Csak nyomaszt. Rám telepedett valami sötét felleg és kapálódzom, hogy elhesegessem. Óriási levegőket veszek, hátha el tudom végre fújni, de csak foszlányok távoznak.

  Azt hiszem ez a harmadik vetélésem lökött ebbe a gödörbe, ahonnan magamhoz képest lassan tudok kievickélni. Nem is maga a tény, hanem a köré épített fellegvár. A sok lehetőség, vágy, álom, tündérmese. Amit egy ultrahangos feketén-fehéren és megmásíthatatlanul villogó tény tett semmissé. Túl sok volt a tégla, amit erre a csöpp alapra építettem. Rám zuhanva az építmény maga alá temetett és gyengén, bénán, összetörve, egyesével lökdösöm le magamról a téglákat. Lassan haladok. Néha csak hagyom, hogy zúzzon, próbálom a fájdalmat felerősíteni, hogy feltörjön, mint egy gejzír az enyhülést, megtisztulást hozó, özönvíz-sírás, de nem jön. Nézek cuki kisállatokat, születő babákat, felidézek az életemből fájdalmas emlékeket... fojtogat, szorongatja a torkom, könnybe lábad a szemem és utána üresség. Mint egy megállított magnó. Beragadt. Belül emészt. Ilyenkor ki akarok futni a világból. Futok is, el a fájdalom elől. Inkább a testem fájjon, gyötröm, hogy belül ne érezzem. Fülembe üvölt a zene, dübürüg a szívem, égenek az izmok. Olyankor jó. Kikapcsol az agyam pár pillanatra és enyhülést érzek. Aztán persze a szétáradó endorfin és adrenalin jólesően ellazítanak, ellazítják arcom riadtá feszült izmait. S mire egy új nap, új testi kihívás jön, az újra dermedt mimika ismét fellazul. Érzem, hogy az idő, mint mindenre, erre is gyógyír, de ez a halmozott fájdalom bennem biztosan billogot égetett. Tétova vagyok, keresem azt a magabiztos embert, aki lenni szeretnék. Néha belekapaszkodok a sötét felhő foszlányaiba, vigyen a szél. A felleg felett biztosan süt a nap....