2012. január 1., vasárnap

Arra már nem...

Elsőszülöttemet nagyon érdeklik a dinoszauruszok. Amióta először meséltem neki róluk, napi téma nálunk a kihalásuk. Vázoltam neki azt az elképzelést, mely szerint egy szupernóva csapódott a Földbe, kaotikus állapotokat és jégkorszakot idézve, melynek következményeként megmurdeltek a fent említett nagytestű hüllők. Ellenben barlangokban, üregekben a csóri kistestűek villámgyors bundanövesztéssel túlélték a katasztrófát. Ezt amikor előadja kérésre, nagyjából mindenki dob egy tripla hátra szaltót és valahol a felénél elhagyja az állát.
A szüleimnél nyomultam a két kölökkel, amikor az anyukámtól kapott dínós könyvet nézegetve a törpeprofom megkérdezte, hogy mikor is haltak ki - gondolom a pontos földtörténeti kormeghatározásra lett volna igazán kíváncsi -, mire én balga csak annyit mondtam, hogy "emlékszel, miután a kisbolygó a Földnek ütközött". Ekkor történt meg az, hogy a nagy fiam felém fordult, kikerekedett szemekkel félig megrökönyödve csak annyit mondott: "Anya, én arra MÁR nem emlékszem, tudod, régen volt!" Végülis, ja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése