Békésen, zenét hallgatva autókáztuk hazafelé az oviból (elég komoly sztoriforrás az ovi és útvonalai), amikor a semmiből megszólalt az agylógépem:
Anya, a csúnya lányoknak vannak dudái, de te szép vagy, neked nincsenek dudáid.
Enyhe szívrohamot kaptam, hirtelen két kézzel kellett kapaszkodnom a kormányba, mert nem tudtam hogy visítva röhögjek, vagy sírva visítsak. Egyszerűen fel nem fogom, mik jutnak eszébe a gyereknek... De annyira nőre jellemző volt az első gondolatom: jó-jó, ezek szerint szép vagyok, de azért néha jól jönne egy pár duda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése