Még kómásan kortyolgattam a méregerős kávémat - ha már intravénásan nem megy, be kell keverni rendesen -, amikor nagyobbik szúnyoglábúm megható hirtelenséggel sikeresebben nyitotta ki a csipámat azzal, hogy bejelentette: szeret. Mondtam, hogy én is őt, mire nyomatékosan megkért, hogy aludjak el, és kapok valamit. Na, gondoltam, eddigi szülői pályafutásom most koronázódik meg, vagy egy irgalmatlan átszállót nyom le visszakézből, vagy simit kapok. Becsuktam a szemem, nem is kellett nagyon mímelnem az alvást, éreztem, ahogy kapaszkodik fel a fotelre a gyermek és egyszer csak egy bűbájos puszi cuppant az arcomon. Kicsit esetlenre sikeredett, mert a gravitáció az ilyen földöntúli pillanatokban sem képes szünetelni, talán épp ezért a fiam megkérdezte:
- Anya, nem baj, ha csak vékonyan tettem oda a kis testem?
Ennél a pontnál zabáltam meg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése